Szia Kati! Miért fájhat elég gyakran de nem folyamatosan a császárszülés miatti seb? Nem is az egész területen, csak egy részén, néha nyilall, meg egyes mozdulatoknál érzem. Van-e rá valami gyógymód a szikén kívül?
Érdekes megközelítés, hogy sebről írsz, nem pedig hegről. Ez azt jelzi, hogy a probléma elég nyitott, még feldolgozatlan állapotban van.
Az fáj, hogy rászorulsz mások segítségére abban, hogy az új megszülessen az életedben, rászorulsz másokra a gyerekeid miatt például, egyedül, természetes úton a problémáidat nem tudod megoldani. De miért kellene mindig mindent?
Jó hír, hogy azért élünk közösségben, hogy egymásnak segítsünk, amiben tudunk. Nem véletlen, hogy most én is ezt teszem érted.
Szóval segít, ha elfogadod, segítséget adunk és kapunk, mert emberek vagyunk. Magyarországon rendesen bent van a köztudatban, szülj gyereket kötelességből, meg magadnak, aztán kösd fel a gatyád, ha meg nem tudsz valamit egyedül megoldani, érezd magad kevésnek, alsóbbrendűnek. Holott a gyerek ajándék, a magyarságnak, az emberi fajnak. Tehát ha valaki gyermeket vállal, akkor ezt egy közösségben teszi, ahol a közösségnek éppúgy van feladata, kötelessége a gyermek felé. Ha ezt elfogadod, jár neked, hogy átsegítsenek ott, ahol nem tudod a problémát egyedül megoldani és szereted magad, elvárások nélkül, ez segít. Hiszen úgyis odateszed magad helytállásban, amikor tudod. Érdemes elengedni azt a vágyat, hogy büszkék legyünk magunkra. Vágyni az elégedettségre, a boldogságra, az a helyén van. A büszkeséggel viszont baj van, bizony félrevisz. Ugyanis az egóból fakad a vágy én, én, én, én akarom megoldani. Mi állhat e mögött? Igen, a büszkeség, ha csak a sikereidben tudod szeretni magad. Aztán félelem, hogy a segítség elfogadásáért nagy árat fizetsz. Azt érzed, tartozol valakinek. Ilyenkor ad olyan ajándékot, segítséget az Univerzum, ingyen kapsz dolgokat. Azért mert Isten szeret téged, úgy ahogy vagy. Mert pontosan elég, ha törekszel arra, hogy jobb, kiteljesedett emberré válj. Törekedni pontosan elég. Elképzelhető, hogy előjön előző életes félelem a császármetszés miatt, egy olyan élmény, ahol vagy a gyerek, vagy az anya, vagy mindketten a szülésbe belehaltak. Ha van ilyen félelem a tudatalattiban, akkor azt úgy éljük meg, hogy maga a halálfélelem hat, amire adhatunk egy olyan reakciót, feladjuk. Magát a küzdelmet. De mivel ez előző élet az elmúlt, némi feldolgozatlan érzés tömeg átjön, de a valóságod, a mostani életed, a jelened, az erre az életedre bevállalt feladat egészen mások, ahogy a karmád is, ezért a dolog ''megoldódik” magától, vagy külső segítséggel. Figyelj arra, milyen mozdulatokra nyilall, ezek a mozdulatok lelki szinten mit jelentenek a számodra? Mondok egy konkrét példát, hogyan nézz erre rá, ha fáj, hogy nehezet emelsz, engedd, emeljék helyetted, vagy emeljenek téged.
